Immáron harmadik alkalommal állította ki Hollandiában képeit Makó András, Pakson élő művész-tanár. Egy Rotterdam melletti kisvárosban mutatta be csendéleteit és tájképeit egy csoportos tárlat keretében.

Decemberben Szekszárdon szerepel egy képe a megyei tárlaton, tavasszal pedig Budapesten az Erdély Művészetéért Alapítvány tokaji borászokkal közösen meghirdetett kiállításán láthatóak majd népszerű alkotásai.

Makó András egyébként 1959-ben született a Szatmár megyei Kökényesden. Középiskolai tanulmányait Szatmárnémetiben végezte, majd Kolozsváron, a képzőművészeti főiskolán folytatta, ahol a festészet szakon diplomázott. A főiskola elvégzése után 5 évig a Kovászna megyei Baróton dolgozott.

1995-től családjával Pakson él. Kezdetben a valóság megragadása érdekelte, amit ma már gondolatai kifejezésére próbál felhasználni. Mindezt Banner Zoltán művészettörténész így fogalmazta meg:

,,Már a 80 - as évekbeli, korai csendélet- és tájkompozícióinak az elemeit olyan naturális megragadhatóság jellemezte, amely csakis az irracionalitás tőszomszédságában tenyészhet. Most, a 40 - es életkor éveiben fordult meg a tendencia, amikor a kompozíciók szürrealista közegében metafizikai élességű kérdőjelekként domborodnak ki a nosztalgikus valóságelemek. Gyakorlatilag mindent elmoshatnának, elboríthatnának azok a lávaszerű lágy színmasszák, amikből képfelületeit mintázza; de egy-egy fa, épület, ösvény, alak, állat vagy emberalak rajzában a festő egyelőre szilárdan ellenáll az alaktalanság csábításának, amely egész földi létünkre leselkedik."